a mai nap határozottan jó volt.
Iskola után volt egy üres órám, úgy hogy leültem az astoriai burger kingben és olvastam, hogy teljen az idő. Azután felkerekedtem és a kelemenig meg sem álltam. Vártam Zsófit. Le akartam beszélni őrült tervéről, miszerint bemegyünk a volt suliba, ehhez képest ő beszélt rá engem hogy menjek be.
Végülis mindkettőnknek igaza lett, mert csak félútig jutottunk, és ott találkoztunk Timivel, Zsengivel, Dórival, Gabival. Aztán a moszkván már csak Timi jött velünk.
Metróval mentünk a Blaháig, onnan az én remek tájékozódási készségemnek hála, egy csomó idő múlva értünk csak el a trillian képregényboltig. A conra jegy nem volt, sőt ki is lettünk röhögve, hogy na már most hogy képzeljük, múlt héten elfogyott. Azért én vettem egy Anita Blake képregényt. Hát... nem volt olcsó, de (remélem) megérte.
Megkérdeztük a trillianos pasitól, hogy hol a sakura zaka. Elmondta, aztán hozzátette, hogy ott noname kínai vackokat árulnak. Na ja persze. Mindenesetre az áraik kissé mérsékeltebbek, és amúgy is nekünk csodás fejpánt kellett.
Szóval irány a Kálvin tér, majd bolyongás, és végül a Sakura Zaka megtalálása. Egész jópofa és tök jó cuccok vannak olcsón. Mindhárman vettünk hang falus fejpántot jeeee. És úgy jöttünk el. Én a fejemen hordtam, Timi a haján, Zsófi meg a nyakában. Vicces volt, néhány ember megbámult, de annyira azért nem.
Onnan mentünk Timiékhez. Timi evett a híres cukkinis tésztájából, én nem voltam éhes. Aztán nekiültünk, hogy elkészítsük a Valentina bosszúja című nagysikeres krimit. Sajnos a technika ördöge közbeszólt, úgy hogy sorryztunk. Hát a sorry vicces, de egy idő után unalmas. Ki nevet a végén féleség, csak kicsit felturbózva, és a bábuk beszólogatnak egymásnak, meg repkednek, fűrészelnek, levest főznek. Zsófi nyert és nem az a rohadvány sárga.
Azután Narutón csépeltük volna egymást, ami nem jött össze, de nem gond, majd legközelebb. Még beszélgettünk egy darabig, meg beleolvasgattam a szépséges képregénybe, majd jöttem haza.
Jó nap volt.
